Budapesten jártak a kölcseysek
A Kölcsey Ferenc Főgimnázium tizenegyedik osztályosai számára pénteken, október 24-én eljött a várva várt pillanat, amikor is reggel 7 órakor felszállhattak a buszokra, és elindulhattak a már hagyományszerűen minden évben megszervezett kirándulásra, Budapestre. Ez nem csak egy egyszerű tanulmányi út, hiszen pontosan az a célja, hogy az 1956 október végi eseményeket közelebb hozza a diáksághoz. Farkas Henrietta XI. E osztályos diák beszámolója.
A hosszadalmas buszozás végére érve első utunk a Csodák Palotájába vezetett. Itt elsőként kipróbálhattuk az érdekesebbnél érdekesebb, fizikai törvényekkel kapcsolatos játékokat, majd pedig részt vettünk egy izgalmas előadáson az Öveges teremben. Az előadó professzor a bemutatott kísérleteken keresztül párhuzamot vont a mindennapi élet és a különböző kémiai, fizikai kísérletek között. Volt részünk nevetésben, de a veszélyesebb kísérleteknél még egy kis félelemben is, így ez remek bevezetőként szolgált ahhoz, hogy utunkat folytassuk.
Következő állomásunk az Országház volt. A zuhogó eső sem volt képes rontani a monumentális épület szépségén, ami pedig ennek belsejében ránk várt, az minden képzeletünket felülmúlta. Csupán ámulni-bámulni tudtunk a szebbnél szebb termeken és folyosókon, végül a Szent Koronát is megcsodálhattuk. A Duna-part József Attilája mellett elhaladva felkerestük szállásunkat, ahonnan vacsora után elindulhattunk a mindenki által türelmetlenül várt hajókázásra. Hiába is próbálnánk írásba foglalni az esti fényekben úszó Budapest szépségét, amely teljességgel elbűvölt mindnyájunkat. Az idő is kedvezett nekünk, hiszen elállt az eső, így nyugodtan figyelemmel követhettük a főváros fontosabb építményeit, történetét. Ezek után már eléggé kifáradtunk ahhoz, hogy a szállásra érve elaludjunk, mint a bunda.
Másnap reggel felkelni igen nehézkes volt, de mindenki erőt vett magán, hiszen tudtuk, hogy sok esemény vár még ránk. Reggeli után a Várnegyed felé vettük az irányt, ahol egész napra elegendő programunk volt. Meglátogattuk a Történeti Múzeumot, ahol különböző korszakokkal szembesülhettünk, majd pedig Budapest levéltárát, mely a történelem világában engedett barangolni minket. Délután lehetőségünk volt részt venni a „Buda-vári labirintuson", amely egy 37 kérdésből álló vetélkedő volt. Nem akármilyen vetélkedő volt ez: a csapatoknak egy óra alatt el kellett jutniuk a negyed különböző részeibe ahhoz, hogy a kérdésekre válaszolhassanak. Latba vetettük a tájékozódási készségünket, majd a győztes csapat megízlelhette jutalmul az idei „ország tortáját".
Elbúcsúzva a Halászbástyától és a Mátyás - templomtól, utunk a Sziklakórházba vezetett. A második világháború alatt sürgősségi kórházként működő épület mára már rendkívül ötletesen kialakított múzeummá vált, amely élethűen tükrözi az akkori körülményeket mind az orvoslás, mind pedig a katonai felkészültség terén. A világháborúval való ismerkedés ezzel nem ért véget, hiszen a vacsora után utunk a moziba vezetett, ahol a Harag című filmet nézhettük meg. A vérfagyasztóan valódi jelenetek egyszerre borzasztottak és kápráztattak el minket, megismerkedhettünk a háború rettenetes körülményeivel, a látvány, a hangok, a film által közvetített világ közelebb hozta számunkra, megértette velünk embertelenségét.
Túlságosan hamar jött el a vasárnap, így mindnyájan megpróbáltuk kihasználni a még hátramaradt időt. A szállás elhagyása után még egy állomás várt ránk: a Terror Háza. Már a neve is hirdeti a borzalmakat, amelyek emlékét az épület ma is magában hordozza. Az idegenvezetés segítségével megismerkedhettünk a német, illetve szovjet megszállások riasztó körülményeivel. Ebéd után fájó szívvel bár, de elbúcsúztunk a fővárostól, és utoljára még visszapillantva a Gellért-hegy csúcsára, hazafelé vettük az irányt.
Mindnyájan köszönettel tartozunk az iskola vezetőségének a kirándulás megszervezéséért, és köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, valamint a budapesti Ady Endre Gimnázium tanárainak és diákjainak a megvalósításához nyújtott segítséget.
Ez a három nap magába foglalta nemcsak Budapest megismerését, hanem azt az üzenetet, amelyet az 1956-os forradalom is közvetít számunkra: sosem fogjuk tudni eléggé megbecsülni a békét és a szabadságot, kivéve, ha tisztában vagyunk azzal, mit jelent ezek hiánya. Biztos vagyok benne, hogy mi, kirándulók, megértettük, mit jelent.
